A harmadik fajta fiú

És útra kelve el is ment az apjához. Még távol volt, amikor apja meglátta őt, megszánta, elébe futott, nyakába borult, és megcsókolta őt. Lk 15:20

Mennyei Atyánk! Legtöbbünk nem egy távoli vidéken kezdte meg a hetét, csődbe menten és más disznóit legeltetve. Nem is vagyunk az önigazság lelket szipolyozó mérgével tele. Egy harmadik fajta fiúi lét jellemez minket – egy hibrid.

Kellemesek, jóllakottak és „kedvesek” vagyunk, de pont annyira szükségünk van a veled való közösségre, mint a két másik fiadnak, akiket ábrázol a Lukács 15.

Atyánk, nagy vigasztalás számunkra tudni, hogy irányunkba mindig tele irgalommal találunk Téged, még ha a mi irántad való érzéseink változékonyak és hidegek is. Míg mi bandukolunk csak feléd, Te mindig rohansz felénk Jézusban. Amennyire örülünk, hogy láthatunk Téged a hitünk „szemeivel”, Téged felvillanyoz, örömmámorban úszol, ahogy ránk tekintesz távolról vagy közelről.

Amikor mi nem igazán vagyunk készek, hogy felemeljük a karunkat, hogy dicsérjünk Téged, a Te átölelésed a legmegbízhatóbb elem a napunkban. Ahogyan örömmel fogadsz, az állandó és életadó számunkra. Te valóban nem azért nyújtod ki a kezed, hogy megrázd a miénket: Te körénk fűzöd a karodat az evangéliumban.

Bár a mi irányodba való ragaszkodásunk ingadozik, a Tiéd irántunk non-stop, teljes átmérőjű és szűrésmentes. Te elárasztasz számtalan „puszival” egész nap. Halleluja, mert TE szereted a gyermekeidet örök, megingathatatlan és feltétel nélküli szeretettel.

Mert az evangélium igaz, ma Neked akarunk élni és szeretni, a dicsőségedre. Nem az, hogy mi megragadjunk Téged, hanem hogy Te megragadsz minket az evangéliumban, ez számít a legjobban. Nem a mi változó tapasztalásunk a békességről, hanem hogy Te biztosítasz minket, hogy megbékéltél velünk – ez az, ami ragyogóan nagyszerű! Nagyon is ámen, így imádkozunk Jézus kincset érő és győztes nevében.

(Scotty Smith)