Egy ige, egy szó: "ördögök fejedelme"

"A farizeusok viszont ezt mondták: Az ördögök fejedelmével űzi ki az ördögöket."

Máté 9,34

Amikor Jézus ment az úton a tanítványival, az út egy szakaszán valahol, ahol sokan lehettek, egy városkában, annak az utcáin, főterén egyszer csak egy néma lélektől megszállott embert vittek oda hozzá. Az embert a démon fogva tartotta, nem tudott beszélni, mivel néma démon tartotta uralma alatt. Jézust látva, parancsát hallva azonnal engedett, és elhagyta azt az ember. S itt két reakciót látunk: az emberekét, akik tele szükségekkel várták Jézustól a gyógyulást, a szabadulást, az életükre a megoldást. Ezek elcsodálkoztak, és még nagyobb bizalom fakadt fel bennük Jézus iránt. Az írástudók, a vallást jól ismerők pedig valami olyat mondanak, ami a haragjukat tükrözi, mert logikátlan: az ördögök fejdelmének a sgítségével űzi ki Jézus az ördögöket. Ez azért logikátlan, mert miért tenne ilyen a sötétség fejedelme a saját szolgáival, ha már egyszer jó alaposan befészkelve magukat annak az embernek a belső világba, tönkretették az életét? Hát neki nem ez a célja? De igen. Akkor miért ebrudalná ki a saját szolgáit, a démonokat azokból, akiket uralma alá vontak?

Ördögök fejedelme? Mégis ki lehet ez? Fejedelem. Ha a negatív előjelű szellemvilágnak van fejedelme, akkor vannak alattvalói is. Meg is vannak ezek itt, ebben a történetben nevezve. Mindez arról árulkodik, hogy a negatív előjelű szellemvilágról jó látni a következőket:

- ez egy hatalmi rendszerbe rendezkedett világ: van fejedelme, és annak vannak alattvalói. A fejedelmük neve Sátán. Alatta vannak vezérlő sötét angyalok, sötét fejedelmek, alattuk egészen pontos rendben szellemek és démonok. Ezek különféle erősségű befolyással bírnak;

- az alattvalók feladata e szerint a történet szerint, és más evangéliumi beszámolók alapján is (Máté 8,28kk; Mk 5,1-20; Lk 8,26-39) az, hogy valamiképpen elérjék, hogy egy-egy embert uralmuk alá vonjanak;

- érdekes, hogy azt alig látjuk az evangéliumi beszámolókból, hogy ezek az emberek hogyan kerültek démoni befoylás alá, azaz, a sötétség fejedelmének a befolyása alá;

- azt is látjuk, hogy az ördögöknek (daimonos) nincsen testük, ezért mintegy "anyatestet" keresnek, akit uralmuk alá vonva, befolyásuk szerint torzítsák annak az embernek az életét: túzbe, vízbe vetik, megnémítják, örjöngő őrültté teszik, stb. addig, ameddig az embert, mint anyatestet használhatják, olykor el egészen a halálba hajta őt.

- számukra a legnagyobb félelem, ha el kell hagyni az anyatestet. Nemrég a két gadarairól olvastuk, s itt a Márk 5,1-20 leírása szemléletesebb, mivel ott lászik, hogy szinte könyörögnek Jézusnak, hogy ha ki is űzi őket, ne kelljen az alvilágba, a parancsolóik, a fejedelmeik elé állniuk, mert akkor jaj nekik! Inkább mennek a disznókba. Ezért tesznek meg mindent, hogy az anyatestben maradhassanak;

- uralmuk az ember felett addig tart, ameddig a legnagyobb név, Jézus hatalmával nem konforntálódnak. Az Ő nevére, szavára menniük kell. De azok szavára is, akik őt képviselik. (Érdekességként: a kiűzte szóval a magyar Bibliánk a görög embrimaomai szót fordítja. Ez azt jelenti szó szerint, hogy eltorzult arccal, durva hangon ráordítani, mintegy így parancsolni. Így űzte el Jézus a néma lelket, aki ebben az emberben élt.)

Mi számunkra ma az üzenet ebből? Az ördögök fejedelme - minden ellenkező híreszteléssel szemben - ugyanaz ma is, aki akkor volt. Minden ellenkező híreszteléssel szemben, ma is ugyanaz a célja, mint ami akkor volt: embergyilkos! A hatalma berendezkedése mit sem változott: ma is fejedelemként, a szolgái révén éri el a célját. Ma is ordítva jár szerte, keresve, kit nyeljen el (1Péter 5,8). A szolgái célja ma is ugyanaz: megtalálni az emberen a betörési pontokat, és azokon keresztül bejutni, és ott mindent szétrombolni, és rejtve, álarcok mögé bújva, amíg csak lehetséges, uralkodni az emberen. Tönkretenni őt. Ha valaki a sötétség fejedelmének, illetve a szolgáinak csak a létével számol, de nem számol az aktivitásukkal, az óvatlanság! Súlyos óvatlanság! Aki viszont számol azzal, hogy Jézus Úr mindezek felett, akinek a védelme alatt vannak az övéi, s aki gyógyít, szabadít ma is, annak ez a történet legyen bátorítás: Jézus ahogy akkor, úgy ma is Úr ezek felett az erők felett! Ő AZ ÚR! S nála nincsen nagyobb úr.

A hadviselés fontosságára a Háború művészete című, óriási hatású könyvében Sun-ce már Kr. e. 500 körül felhívta a figyelmet. Pál apostol megerősíti az Ef 6,10 és következő versekben a lelki hadviselés fontosságát: "Öltsétek magatokra Isten fegyverzetét, hogy megállhassatok az ördög mesterkedéseivel szemben. Mert mi nem test és vér ellen harcolunk, hanem erők és hatalmak ellen, a sötétség világának urai és a gonoszság lelkei ellen, amelyek a mennyei magasságban vannak. Éppen ezért vegyétek fel Isten fegyverzetét, hogy ellenállhassatok a gonosz napon, és mindent leküzdve megállhassatok." Ne féljünk, de ne legyünk gyanútlanok, vagy naívan óvatlanok sem.

Számolj négy dologgal mindenkor: 1/ ellenséges területen élsz; 2/ Sátán feltérképezte a gyengeségeidet, és ő nem fair módon harcol ellened; 3/ ha bármit megpróbálsz megtenni az Úrért, akkor különös célpontjává válsz a támadásoknak, azonban 4/ Jézus Krisztusban megvan a lehetőséged és erőd, hatalmad, hogy ellenállj neki és minden támadásának – mindenkor. Ma is!