Egy ige, egy szó: "tengerbe vetett háló" (avagy "melyik az igaz egyház?")

"Hasonló a mennyek országa a tengerbe kivetett hálóhoz is, amely mindenféle halat összegyűjt. Amikor megtelik, kivonják a partra, és nekiülve a jókat edényekbe gyűjtik, a hitványakat pedig kidobják. Így lesz a világ végén is: eljönnek az angyalok, és kiválogatják a gonoszokat az igazak közül, és a tüzes kemencébe vetik őket, ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás." Máté 13,47-50

Jézus az Isten országának a dolgait a világ legtermészetesebb vonatkozásaival kötötte össze. Az egyik ilyen ősi dolog a halászat volt.

Palesztinában kétféle módon halásztak: az egyik fajta háló, amit használtak, az amphiblestron volt, magyarul a kivető, kézi háló, amely kör alakú volt, és a szélében körbe kötél volt fonva. A halász megforgatta azt a feje felett, majd kivetette. A háló kör alakban elterülve a víz felszínén, kezdett alásüllyedni. Egy ponton a halász meghúzta a kezében tartott kötelet, s a hálót mintegy zsákot összevonta. Amennyi hal a közepébe szorult, annyi lett a zsákmány. A másik a sagene, a vonóháló. Ez egy nagyobb, négyzet alakú háló volt, amelyet a négy sarkára kötött köteleknél fogva, hajó vonatott. Ez volt az a háló, amelyre itt Jézus hivatkozik, amely mindenféle halat összefog. Amikor a hajó kiért a partra, a hálót kivonták, majd a benne levő halakat és mindeféle tengeri élőlényt, amit csak összefogott a háló, a halászok szortírozták: a jókat edénybe tették, a hitványakat eldobálták.

Ha mindezt a későbbi egyházra vonatkoztatjuk, amire tulajdonképpen Jézus ezzel a példázattal rámutat, úgy két fontos üzenetet jó megértenünk belőle.

Egyrészt, sokan botránkoznak azon, hogy a keresztyénség ugyan egy, mégis mennyi felé darabolódik. Mennyiféle felekezet, mennyiféle egyház létezik! Ebben a szétdaraboltságban pedig egy-egy "háló" a történelem során olykor dogmákban, hittételekben formált jogot magának arra, hogy kijelentse saját magáról: "A sok közül én, és csak én vagyok az egyetlen igaz, jó háló!"

Erre nézve a keresztyén egyház Ura, maga Jézus szabja meg a gondolkodás irányát ezzel a végtelenül egyszerű, mégis igen-igen sokat mondó példázattal. Hiszen ebben azt mondja el, jó előre: "Tudom, hogy a nevemben sokféle hálót szőnek majd, sokféle név alatt, mind rám hivatkozva. Azonban egyik háló sem formálhat jogot arra, hogy magát a többi fölé helyezze, hiszen minden hálóban ott lesz a jó is, és a rossz is!" Ezzel a példázattal Jézus nagyon határozottan elmondja: mindegy, hogy minek hívják a hálót! A bűn miatt, az Őt egyedül üdvözítő Úrnak és Krisztusnak valló felekezetek egyike sem ér el olyan tökéletességet, hogy magát egyedül üdvözítőnek, vagy az üdvösség egyedüli letéteményesének, és ismét: egyedül igaz egyháznak mondja. A világ tengerébe időben és térben belevetve, a jó mellett a rossz is megtalálható az összes hálóban! Ez minden felekezetet alázatra hív!

Másrészt figyeljük meg a példázatbeli háló feladatát: miközben vonják, az mindeféle halat összefog. Ebben a Jézust Úrnak valló felekezetek egyes gyülekezetei számára rejlik igen komoly tanítás! Nekünk, mindannyiunknak. Hiszen ahogy a jól ismert mondás tartja: az egyház nem a szentek klubja, hanem kórház a bűnösök számára. A gyülekezet nem exkluzív, ellenkezőleg: inkluzív valóság! Azaz, a befogadó gyülekezet a jézusi közösség. Az akadálymentes, mindenki számára könnyen elérhető gyülelezet a Jézus lényét igazán tükröző közösség! Ahol helye van a kitűnő pedigrével rendelkező családok tagjai számára ugyanúgy, mint ahogy helye van a fedél nélkülinek, a szabadulni vágyó alkoholistának, az összetört, Jézust kereső prostituáltnak és a helyzetével Isten igazságát kereső melegnek. Ahol úgyanúgy szívesen fogadják a csúcsértelmiségit, a lelki egészségtől sugárzó, hitvalló keresztyént, ha csatlakozni kíván, de ahol nem szólják meg azt sem, aki azt sem tudja, mikor, hogy kell viselkedni a gyülekezetben, mikor kell felállni, leülni, mert még nagyon az elején jár mindannak, amit hívő életnek mondunk. Háló, amely mindenféle halat összefog. Mert nekünk itt, az összefogás, a lélekmentés a dolgunk! Figyeljük meg: a szétválogatás, a szortírozás nem a mi dolgunk. Azt majd a mennyei angyalok teszik meg.

Milyen felszabadító végül ez a példázat! Hiszen nem nekem, hanem Jézus Krisztusnak van adott helyre telepedett gyülekezete, amit én hálásan a magaménak vallhatok! Amit szeretettel, mint a Krisztus menyasszonyát éltethetek, fenntarthatok. Ahol hitben táplálkozhatom, ahol élvethetem az egy Lélekkel megitatottakkal való közösség örömét, amely közösségnek az ölelésében szolgálhatom az én Uramat; s ahová minden igyekezetemmel terelgethetek, hívhatok, hozhatok másokat is! Lélekhalászként összefogva embereket mind a négy égtáj felől, minden fajból, rendből-rangból, kerületből, családból, munkahelyről, barátok közül. Mert igazából ilyen a Krisztus-arcú, a lélekmentés szenvedélyétől fűtött gyülekezet. Az igazi egyház...