Egy ige, egy szó: "amit vetsz..."

"Add nekem egy tálon keresztelő János fejét." Máté 14,8 Olvassuk: Máté 14,1-12

A Kalauz mai újszövetségi igéjéből való ez a mondat. A Keresztelő János történetek zárása ez. Borzongató történet ez egy ókori tirannusról, Heródesről, akinek Keresztelő János volt a lelkiismerete. Lelkiismerete egy ókori keleti kényúrnak? Nem egyenlő ez a halálos ítélettel? De igen, ezt látjuk ebben a történetben. S még valamit, amit a Galata 6,7-ben Pál, mint primer lelki törvényt így fogalmaz meg: "Amit vet az ember, azt aratja is."

Mit vetett Heródes? Heródes Antipás, akiről a történet szól, nős ember volt. Egy Aretas nevű nabateus király lánya volt a törvényes felesége. Volt neki egy testvére, Heródes Fülöp, aki meglehetős kényelemben élt Rómában. Fülöp felesége volt Heródiás, akit itt látunk. Egy alkalommal Heródes Antipás Rómába látogatott, s míg ott időzött a testvérénél, elszerette tőle a feleségét, Heródiást, és rávette, hogy menjen vele vissza Palesztinába. Így lett. Heródes ok nélkül elvált a nabateus hercegnőtől (később ezért az apja Josephus Flavius beszámolója szerint háborút indított Heródes ellen, és porrá verte Heródes hadseregét. Ezt akkor mindenki Isten ítéletének tartotta.), és elvette Heródiást, amivel nagyon súlyos zsidó törvényeket szegett meg (lásd 3Móz 18).

Keresztelő János az az ember volt, aki sohasem hagyta szó nélkül, ha valahol a bűn sötétségével szembesült. Itt sem tette. Felkerekedett, és az uralkodónak, ennek a féltékeny, erkölcstelen despotának a szemébe mondta: "Nem szabad együtt élned vele..." Erre jött a börtön, a rabság, és Heródiás halálos gyűlölete, aminek a vége az lett, hogy egészen tökéletesen ismerve a férje gyengeségeit, hiúságát, erkölcsi kicsinységét, hatalomféltését, kihasználta azt. Keresztelő János fejét vétetve vele. Akit a tanítványai illő módon el is temettek. Eddig áll a történet mai igénkben.

Azt már Biblián kívüli forrásokból, Josephus Flaviustól tudjuk meg, mi lett Heródes sorsa. Az idő telt, a római császár Caligula lett. Fülöp, Heródes testvére meghalt, ezért az uralkodó a Fölüp területeit egy másik testvérüknek, Heródes Agrippának adta, akinek ezzel már a "király" cím járt, míg Heródes Antipás csupán negyedes fejedelem maradt. Antipást a felesége rávette, hogy menjenek el a császárhoz, és kérjék, hogy tegy őt is királlyá (mellesleg Heródiást királynővé). Agrippa amikor hírt kapott a szándékukról, ravaszul megelőzte őket, és jó előre bevádolta Caligulánál Antipást, még az érkezésük előtt, hogy lázadást akar kirobbantani zsidóföldön Róma ellen. Ezt a császár elhitte, és Rómából egyenesen egy Gaul nevű helyre száműzte Heródes Antipást, ahol szegénységben, nyomorban halt meg.

A történelmen át, sokszor, és sokan tették fel a zsoltárossal a kérdés, látva a fentiekhez hasonló anomáliákat, igazságtalanságokat: "Meddig még, Uram?" De nem csak történelmi összefüggésekben igaz ez. Felmerül ez a kérdés családban, munkahelyen, olykor - horribile dictu - gyülekezetben, ahol azt látjuk, hogy van valaki, aki uraskodik, aki annyira másképpen, annyira önösen gondolkodik, hogy képes arra is, hogy bármikor, a konvencionális gondolkodásra és kiszámítható, tisztességes reakciókra fittyet hányva a saját malmára hajtja a vizet. Ezzel aztán sok szorongást, sok kérdést, sok fájdalmat, szenvedést okozva a környezetének. Úgy, hogy észre sem veszi. Halott a lelkiismerete, vagy leuralt.

Ne feledjük: Istennél rend van. Ennek a rendnek a lelki világ törvényszerűségei szerint az egyik legmarkánsabb vonatkozása a vetés és aratás törvénye: amit vet az ember, azt aratja is. Apriori törvény ez. Megkerülhetetlen. A jó mag jó gyümölcsöt, a rossz mag rossz gyümölcsöt hoz. Ez törvény. Amit ,mondasz, teszel, ahogy élsz, ahogy a többiekkel bánsz, mind visszacsapódik rád. Ha nem e világban, akkor a következőben. Sokszor már itt elfogy a levegő azok körül, akiknek a szívük nem tiszta, akiknek a motivációik tisztátalanok. Mint Heródes körül is. Mert amit vetünk, azt aratjuk.

Az örömhír az ma, hogy lehet jól élni! Jól, azaz jézusi módon. Jól, azaz a jézusi aranyszabályt tartva: "Amit tehát szeretnétek, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is ugyanazt cselekedjétek velük." (Máté 7,12) Ennek csak jó visszacsengése lehet mind itt, mind az örökkévalóságban. Ennek megélésére a benne lakó Szentlélek képesíti a hívő embert. Lehet jól vetni, és örömmel aratni még a sok anomália között is. Legyen ez ma bíztatássá!

Új szívet adj, Uram énnekem, új szívet adj, én Istenem,

Mely egyedül csak te érted ég, s véled jár szüntelen,

Csak véled, szüntelen...